Azzal
kell kezdenem, hogy nem csalódtam a Végzet Ereklyéi előzményének tekinthető
sorozat kezdő kötetében. Számomra egyáltalán nem volt zavaró, hogy ezt a
sorozatot, amely "előzményként" szolgál a Végzet Ereklyéi után kezdtem el olvasni, sőt érdekesnek találtam a
kort, a helyszínt és a szereplőket. Azt mondanom se kell, hogy nagyon megszerettem
a Végzet Ereklyéit és ez az érzés sodort a Pokoli szerkezetekhez.
Az
írónő a viktoriánus Londonba röpít minket a Pokoli szerkezetek sorozattal.
Ebben a korban találkozunk az árnyvadászokkal, alvilágiakkal és a démonokkal.
Azonban mégse teljesen új minden, mert már régi ismerősként köszöntöttem Magnus Bane-t a boszorkánymestert, sőt még Camille-t a vámpírt is; de ami a
leginkább meglepett Church a macska volt :) Mindezek ellenére a történet egy személy körül forog, aki Tessa Gray. Számomra
egyértelműen ő a főszereplő, körülötte forog a cselekmény, a legtöbb történeti
szál hozzá vezet vissza, és fontos szerepet tölt be az adottsága miatt is.
Mellette azonban számomra még meghatározó szerepet töltött be a két árnyvadász fiú: Will Herondale és Jem Carstairs is. Ők kiemelkednek a szereplők köréből, de számomra minden egyes szereplő meghatározó a történetben valamilyen szinten, mindegyiküknek van szerepe események sodrában. Érdekesnek találtam, hogy gyakorlatilag a regényben minden apró momentumnak jelentősége van, és a későbbiek során szerepe lesz kisebb-nagyobb mértékben.
"... Tessa attól fogva sosem vette le; az angyal még álmában is ott feküdt a mellkasán, az állandó tiktak, tiktak olyan volt, mintha egy második szíve nőtt volna."
Mellette azonban számomra még meghatározó szerepet töltött be a két árnyvadász fiú: Will Herondale és Jem Carstairs is. Ők kiemelkednek a szereplők köréből, de számomra minden egyes szereplő meghatározó a történetben valamilyen szinten, mindegyiküknek van szerepe események sodrában. Érdekesnek találtam, hogy gyakorlatilag a regényben minden apró momentumnak jelentősége van, és a későbbiek során szerepe lesz kisebb-nagyobb mértékben.
"Jem vágyakozva nézett Tessára. - Muszáj menned? Azt reméltem, maradsz, és az őrangyalom leszel, de ha menned kell, hát menj!
- Majd én maradok - szólt morcosan Will, és levetette magát a karosszékbe, amit Tessa éppen most szabadított fel. - Angyalian tudok őrködni.
- Azért nem vagy túl meggyőző. És ráadásul közel sem vagy annyira csinos, mint Tessa - mondta Jem, és lehunyt szemmel a párnának dőlt.
- Milyen goromba vagy! Akik eddig rám néztek, azt állítják, olyan élményben volt részük, mintha egyenesen a napba néztek volna.
Jem továbbra sem nyitotta ki a szemét. - Ha úgy értették, hogy belefájdult a fejük, akkor igazat beszéltek."
Engem nagyon megfogott az írónő azon megoldása, hogy gyakorlatilag Tessa szemén keresztül – vele együtt nyerünk betekintést az árnyvadászok világába. Kezdetben ő egyáltalán nem részese ennek, csak belecsöppen és folyamatosan ismeri meg a számára ismeretlent, aminek lassacskán ő is elengedhetetlen eleme lesz.
Rá
kell mutatnom arra a tényre is, hogy Clare nagyon jól bánik a karaktereivel.
Mindenkiről tartogat valamilyen múltbeli rejtélyt, titkot, amely előbb vagy
utóbb napvilágra kerül. (Sejtésem szerint, ami ebben a történetben nem derült
ki, majd a következő kötetekben valamilyen módon sorra fog kerülni.) Sőt még
rak is hozzájuk, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését.
"Sokszor a zagyvaságokban is rengeteg az értelem, ha az ember tudja, hol keresse benne."
Mindezek ellenére nekem még eléggé puhatolózó, óvatos volt a kötet – afféle bevezetés. Azért tartalmazott izgalmas részeket nem tagadom, de még egyenlőre több volt benne a „hétköznapi” élet. Mégis az írónő nem hazudtolta meg önmagát, a történet vége felé tartogatta az igazán nagy durranást, és feldobta a labdát az újabb talányokkal, és homályos megjegyzésekkel. Ekkor már teljes egészében lekötötte a figyelmem, és a kezemhez ragadt a könyv, a befejező sorig már nem is tudtam letenni. A befejezésül szolgáló függővéggel, pedig elérte nálam azt, hogy a második kötetet is minél előbb a kezembe vegyem, hiszen egy újabb titok napvilágra kerülésével kecsegtet.
Összességében tetszett a könyv, még egy kicsit barátkoznom kell azért a helyszínnel, a szereplőkkel és a szituációval (de már most érzem, hogy nem lesz gond). Kíváncsian állok neki a második kötetnek, nagy reményekkel és várakozással.
Értékelés: 5/4 – Első részként számomra nagyon bevezető kötet jellegű volt, még az
„ismerkedést” szolgálta, de ettől függetlenül elérte nálam azt, hogy érdekeljen
a folytatás.
2 megjegyzés:
Hát igen-igen fertőző ez a sorozat! Mint a démonhimlő! :P
De Inka :D tudjuk, hogy démonhimlő nem létezik :P (de amúgy igen, úgy fertőz ez a sorozat, igazad van :) )
Megjegyzés küldése