Tiffany Reisz: A szirén

Az első gondolatom, mikor befejeztem a könyvet a következő volt: AZTAAA… (igen így nagybetűkkel és három ponttal a végén)

Mindezek előtt azonban muszáj a kezdetektől indítanom. Nem szégyen ajánlásra kezdtem el olvasni a könyvet, mégis akár akartam akár nem nagy előítéletekkel indultam neki tudat alatt, pedig a személy, aki ajánlotta "ódákat zengett" róla, és tudhattam, hogy az Ő ízlésében mindenképpen megbízhatom, hiszen eddig még csak jó könyveket ajánlott nekem.

Mégis úgy indultam neki, hogy megint ezt a szex-irodalmat lovagoljuk meg és úgy tűnik a vámpírok után most ez fog hódítani egy ideig a piacon… (mondom ezt én, akit ugyanúgy elkapott annak idején a vámpír láz és a twilight világa, valamint nem tagadom én is rajongtam, sőt talán még most is rajongok érte, attól függetlenül, hogy már nem 40 fokon égek érte, csak mondjuk a hőemelkedés szintjén). Azonban tovább fűzve a gondolatot: az előítéleteim az Ötven árnyalat trilógiában és a Crossfire-sorozatban gyökereztek. Meg kell jegyeznem az Ötven árnyalattal egyébként nem volt problémám, mind a három kötetet felfaltam; azonban a Crossfire… na az kivágta nálam a biztosítékot - ennek a kifejtésére még a karaktert is sajnálom, tehát inkább nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy két kötetet szenvedtem végig, miután azt mondtam "na ne tovább" és jó ideig hasonló témájú könyvet látni se akarok. Ekkor a következő történt: nem telt el pár hónap és jött A SZIRÉN. Így a könyvet a hátam mögött tudva… és most ezt magára a könyvre értem, nekem ebben az erotikus irodalomban  ő lett a szirén ténylegesen. Miért is???

"Az erotikus regényben az író soha nem akarja, hogy a szereplői fizikailag túlságosan körvonalazottak legyenek. Így az olvasó használhatja a saját fantáziáját, a saját félelmeit. Az erotika az író és az olvasó közös munkája.

- Hogy hogy? - kérdezte Zach. Felvillanyozta, hogy Nora Sutherlinnek saját irodalmi elméletei vannak.

- Erotikus regényt írni olyan, mint először kefélni valakivel. Nem vagy teljesen biztos benne, hogy mit akar a férfi, így megpróbálsz mindent megadni neki, amit akarhat. Bármi és mindent... - Úgy elnyújtotta a szavakat, akár a napfényben nyújtózó macska a hátát. - Minden idegvégződésre hatsz, és végül elkapod azt az egyet. Én elkaptam már magánál?

Zach megfeszítette az állát.

-  Egy olyat sem, amit megcélzott.

- Nem tudhatja, hogy mit céloztam meg." 

Nehezen indult a kapcsolatunk, nyögvenyelősen olvastam körülbelül a könyv feléig - nyilván a megelőző élmények miatt. Azonban barátnőm állandóan unszolt hol tartasz? stb… Végül arra jutottam, mikor már csak ez maradt a "polcon", hogy addig nem olvasok mást, amíg ezt ki nem végzem… és jól tettem, hogy így döntöttem.

Akaratlanul is muszáj kimondanom, amit gondolok (és az utolsó összehasonlítást teszem meg, mert eddig a pontig lehet megtenni): Ha az Ötven árnyalat trilógiát kell jellemeznem egy szóval, akkor az a szó a közönséges lenne.  Ha arra kérnének, hogy A szirénnel kapcsolatban tegyek ugyanilyet, akkor nem tudom megtenni, mert egy szóval nem lehet jellemezni.

Erről a könyvről azt tudnám mondani talán, hogy pikáns, provokatív, pimasz, ugyanakkor mély érzelmeket vonultat fel és sejtelmes. (Semmi pénzért nem hívnám pornónak!!!)

" - Ügyesen betanított? Wesley? Szörnyen rosszul betanított. Arra nem tudom rávenni, hogy megbasszon. De nem hinném, hogy egyes-egyedül azért autózott idáig a városból, hogy a gyakornokomról beszélgessünk, bármennyire is imádnivaló."

Ami mindenképpen megragadott benne, azok a párhuzamos történet szálak. Egyszerre látok Nora és Zach szemével, és kapom meg a gondolataikat;  amit végképp nem vártam: beleszövi az írónő Nora regényét is a történetbe, amivel még egyedibbé válik az egész. Az már külön adalék, hogy Nora által kitörölt regényrészletekből megismerjük a múltját. Mindezek mellett Nora még sem csak az a Szerepváltó nő, hanem kiderül hogy vannak érzelmei is. A végére úgy éreztem, hogy a három férfi, akik Norát körbe veszik mindannyian egy kicsit őt testesítik meg, illetve a vágyait (de ez már az én belegondolásom a történetbe).

"Nora... a szirén és az istennő, a hajó és a borvörös tenger. Vagy megmenti, vagy végez vele."

Mindezek mellett fordulatos a könyv és pontosan a felénél jön el az a momentum (pontosabban jött el nekem), amikor már letehetetlen és tudom kell, hogy mi történik a továbbiakban - konkrétabban nálam a tetőpont a Nyolcadik Körben tett látogatásnál jött el, és onnantól kezdve  végig robogtam a történeten. A legmeglepőbb az volt, hogy még csak innen jött a java a sztorinak, és olyan dolgok történtek és derültek ki, amelyek a legvadabb álmaiban sem jutottak volna eszembe, de így a végére azt mondom gondolhattam volna. Szóval a bekezdés elején felsorolt jelzők közé még odaírhattam volna a meglepő és megdöbbentő kifejezéseket is. :) A szado-mazo, vanília és társai csak fűszerezik a történetet, de nem ez a lényege az egésznek és ezt csak most látom át igazán. Bár nem tagadom ezek nélkül a részek nélkül kevésbé fogott volna meg… megadta a savát és a borsát a regénynek.

Összességében, amilyen döcögősen indult a kapcsolatunk, olyan nagy szerelem lett a vége. Konkrétan még hátra volt több mint 100 oldal, mikor már a folytatásért sikítottam és azt mondtam, hogy MÉÉÉG!!! A képzavar kedvéért: az lett volna az igazi mazochizmus, ha a folytatásra még várnom kéne több hónapot :P

Értékelés: 5/5 - Megfogott, lebilincselt és nem hagyta, hogy szabaduljak tőle.