Tiffany Reisz: Az angyal

2013. szeptember 29., vasárnap

| | |
Hol és hogyan is kezdjem el??? A legegyszerűbb talán, ha úgy kezdem, hogy nem találok szavakat. :) Ez őszinte és hihető is. A szirén utáni döbbenet, talán ez a legtalálóbb megfogalmazás Az angyalra. Miért döbbenet??? Mert döbbenetes volt, ahogy kezdődött ez a kötet. Most jöhetnék azzal, hogy A szirénnel kapcsolatos értékelésemet azzal kezdtem, hogy "AZTAAA…" és Az angyalra már csak a három pont maradt, vagyis "…". Ez helytálló lenne, de mégis nem fejezi ki azt, amit az első pár fejezet után éreztem. Az igazat megvallva Az angyal első hat fejezete után azt gondoltam, hogy A szirénnel kapcsolatos értékelésem(???), inkább gondolataim teljesen félrementek és valószínűleg félreértelmeztem az egész könyvet. (Majdhogy nem hitemet vesztettem abban, hogy képes vagyok értékelni egy könyvet és felfogom, amit olvasok - egy szóval az őrület határára sodródtam.) Sokat töprengtem ezen és rá kellett jönnöm, hogy nem, mert elkövettem azt a nagy, nagyon nagy hibát, hogy elkezdtem a köteteket sorozatként kezelni. Ez alapból nem lenne gond, mert az, csak hogy én úgy gondoltam ott folytatjuk, ahol abbahagytuk és ugyanaz a koncepció fut végig a többi köteten is, és nem ez történt. Miután erre rájöttem, hogy csak bizonyos mértékig lehet együtt kezelni a köteteteket, mert igen az Eredendő bűnösök sorozat részei, de mégis mások, más kerül a középpontba. A szirénben Nora a központi figura belőle kapunk a legtöbbet; Az angyalban pedig Michael kerül a középpontba, de mégsem olyan hangsúlyos személy, mint Nora - igazából bizonyos mértékig Michael öntudatra ébredésének is tanúi leszünk többek között.


"Ó, a glóriádat ne pakold be, Angyal. Nem lesz szükséged rá!"


Na, de térjünk vissza konkrétan Az angyalhoz. :) Ennél a kötetnél a legelső igen velőbe vágó megállapításom az volt, hogy ez már BDSM a javából, és egyes részektől szó szerint padlót fogtam, mert olyan mélységig nyertem betekintést ebbe a világba, amit a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna (itt talán Nora és Søren búcsúja volt az, ami teljesen mellbevágó volt számomra - talán igen, ez volt a legelső momentum, amikor felszisszentem, pedig elmondhatom a tűréshatárom igen tág). Viszont, ami nagyon tetszett és már A szirénben is megfogott, továbbra is megmaradt, és ezek a párhuzamos történetszálak. Kicsit bővül a csapat és változott a szereplők köre, mégis Nora mellett betekintést nyerünk Michael, Suzanne és Wesley gondolataiba és érzelmeibe is. Az is nagyon megfogott, hogy például Suzanne-val kapcsolatban az írónő hosszú időn keresztül, fejezeteken átívelően homályban tartja az olvasót (gondolok itt a belső indíttatására azzal kapcsolatban, hogy Søren után nyomozzon). Továbbra is ismerkedünk Nora múltjával, de már nem csak rajta keresztül nyerünk bepillantást, hanem a többi karakter segítségével is. Mint már korábban említettem sokkal jobban megismerjük Michaelt, aki A szirénben csak az "ajándék" szerepét töltötte be - ebben a kötetben központi figurává emelkedik, valamint Griffinhez is közelebb kerülünk, attól függetlenül, hogy őt magát nem halljuk (valljuk be nem is lenne úgy olyan érdekes). Griffin szó szerint megszeretette magát velem, és úgy tűnik a történetből, hogy más is megszerette őt.


"Griffin válaszolt volna, de Jamison jelent meg az ajtóban egy kis hűtőszekrénnyel.
– Köszönöm, Alfred – mondta Griffin, és elvette tőle. – Van ezer dollár a sütisdobozban.     Menjen, és vegyen magának valami szépet.
– Vásárolok egy lőfegyvert, és lelövöm magát vele – mondta Griffin komornyikja, és elegánsan meghajolt. – Griffin mester."

Nora és Michael mellett, Søren sötét múltjának részleteibe is betekintést nyerünk a buzgó újságírónő nyomozásának eredményeként. Mégis az az érzésem volt végig, hogy nem tudtunk meg mindent és még mindig vannak a pap életének homályos részletei, amelyeket nem ismerünk.
Emellett meg kell jegyeznem, hogy ebben a kötetben megtörtént az, hogy számomra Kingsley is belépett "az élők sorába". Többet szerepel, most már nem francia szavak és kifejezések összessége a regényben. Kapunk belőle is egy kis adalékot, milyen szerepe van a múltban, milyen a személyisége. Megtudjuk milyen "családi" kapcsolatban áll Sørennel, mégis azt érezzük, hogy ez még nem minden.


"Olyan embernek tűnt, aki annyi vért látott, hogy a Nagy Kaszás gyoshívón volt a telefonjában."


Azt kell mondanom, hogy Az angyalban is voltak olyan momentumok, fordulatok, amelyek teljesen megleptek. Sőt a regény végére az írónő ezekből a fordulatokból szó szerint sortüzet ereszt az olvasóra; fel se ocsúdunk a pillanatokkal korábban olvasott döbbenetből, amikor már ér minket a következő. (Emellett azért volt számomra kiszámítható esemény, amely egyáltalán nem lepett meg, de ennek ez volt a szépsége.)
Mindezek ellenére el kell mondanom, mert nem bírom magamban tartani. Jobban belemélyedve a regénybe volt egy olyan pont, mikor már azt éreztem, hogy Reisz kínozza az olvasót a könyvével. Olyan mesterien szakítja meg az egyes fejezeteken belüli történetszálakat, amelyekkel nem egyszer a téboly határára sodort - hogy most ott mi történik? mi lesz? kit érdekelnek ezek, én most amazt akarom olvasni… Most mondjam azt, hogy szándékosan késleltette a kielégülést - egy ilyet, egy alapvetően szado-mazo szálú regénnyel kapcsolatban leírni igencsak röhejes, mégis így volt. Még meg kell említenem, nem tudok egy olyan eseményt se kiemelni, amire azt mondanám, hogy "igen ez volt ennek a kötetnek a tetőpontja", mert nem volt ilyen. Számomra olyan dinamikus volt végig, hogy minden egyes pillanata fenntartotta az érdeklődésem.


Zárásként azt tudom róla mondani, hogy ZSENIÁLIS. Kíváncsian várom, hogy mit hoznak a folytatások.

Értékelés: 5/5* - Teljesen maga alá gyűrt, és folytatás után éhezik a kicsi lelkem. (Azért kap csak egy csillagot, mert nem tudom mit várhatok a jövőben :P )

3 megjegyzés:

Inka írta...

Drága Solya!
Letisztult, vidám és szívet melengető lett a blogod. Óriási öröm, hogy két olyan kötettel nyitottad meg kapuidat a nagyközönség előtt, amik nagy kedvenceim. :) Örülök, hogy ennyire elrabolta a szívedet Reisz és Nora. Remélem, hogy mielőbb kölcsönadhatom neked a folytatást és összedughatjuk fejünket blogügyekben. :) ^.^

Solya írta...

Kedves Inka!
Köszönöm szépen a dicsérő szavakat :) A két indító kötetet ugyebár a Te ajánlásodra kezdtem el olvasni, de nagyon örülök, hogy rávettél. ;) A folytatásért jelentkezni fogok ne aggódj :D A blogügyben is foglak még zaklatni, mert volnának ötleteim, de szükségem van egy profi segítségére most már :)

Inka írta...

:) Köszi a bizalmat! :) Remélem, hogy értelmes és hasznos segítséget tudok majd neked nyújtani. :) És még jobb, és több könyvet is tudok majd Neked ajánlani. ^.^

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.